2015. augusztus 23., vasárnap

Harry Styles - 1. rész

Sziasztok! Elképesztő, hogy még csak a prológust tettem ki, hat feliratkozó van! Nagyon köszönöm! <3 A visszajelzések is pozitívak, rettenetesen örülök, hogy tetszik nektek az ötlet! :) Bízom benne, hogy az első rész is tetszeni fog és velem tartotok a későbbiekben is. Jó olvasást!

HARRY STYLES

„A kincsvadászat első szabálya: minden meglesz, ami nincs elrejtve”

  Immáron harmadik napja bolyongok magányosan London hatalmas utcáin. A képzeletemet felülmúló történéseket, még most sem dolgozta fel az agyam, talán nem is fogom soha. Éppen, a forgatáson voltam, a többiekkel együtt, amikor egy olyan lény ránk támadott. Szétoszlottunk, s az óta nem hozott össze semelyikükkel sem a sors. Házakban bujkálok, ki szeretnék jutni Londonból. Nem tudom, hol milyen vészes a helyzet, viszont itt életben maradni képtelenség. Én, csak rothadóknak nevezem őket. Több embert figyeltem már meg, a fejüket, pontosabban az agyukat kell szétlőni, vagy esetleg ütni. Bátorságom bezzeg nem volt odamenni hozzájuk, túlságosan is féltem azt a kevéske értéket, mely nálam van. Hiába próbálkoztam, bárhol is néztem az összes fegyvert elkapkodták. Csupán egy kardot cipelek magammal, több mint a semmi. Élelmiszerboltok szerencsére teli vannak, már amelyekre még nem akadtak rá. Hatalmas táskával a hátamon járom az utam, hátha egy ismerőssel találkozok szembe.
  A családom helyzetével kapcsolatban az égvilágon semmit sem tudok. Utoljára ebben a városban tartózkodtak, ám a történtek hatására bárhol lehetnek. Az utat kocsik torlaszolják el, többnyire itt is talál az ember valamicskét, ha keres. Gyógyszer, ágynemű, ruhadarabok és pár nagyobb kiszerelésű víz, olyan dolgok, amelyeket kézben, menekülés közben nem vihet magával az ember. Rengeteg hullát láttam már, normális esetben megrettentene, jelen helyzetben, viszont figyelmen kívül tudom hagyni. Félelmetes. Csak tudnám mi történt… Én, naiv még mindig hiszek abban, hogy valakik, valahol a megoldáson gondolkodnak. Pedig, egy hete, hogy ez megesett. Újfent egy kígyózó autósorhoz érek, a hozzám leg közelebb eső jármű tetejére felállok. Látcsövemmel a távolba nézek, szerencsémre egy rothadót sem látok. Végre, lesz egy kis időm kocsit keresni. Valamelyiknek működnie kell. A nyolcadikban kulcsot is találok, mázlimat az is fokozza, hogy egy hatalmas terepjárót sikerült magamnak kifognom. A csomagtere tágas, minden, amit összegyűjtöttem a keresgélésem során elfér, plusz ugye az anyós ülés és a hátsó helyek is szabadok. Ez az én napom! A rengeteg liter ásványvizet és az instant, konzerves ételeket berakodom az autóba, a csomagtérbe, az összehordott benzint teszem, amit kannákba, üres flakonokba öntöttem. Beletelelt pár órámba annyi szent. Vagyis, bizonytalanul szent. Nincs semmim, amivel az időt mérni tudnám, teljes mértékben elvesztettem az idő érzékem. Csakis a napra tudok támaszkodni, s mivel a fényes korong az ég közepét szeli át, dél körül járhatunk. Ha, belegondolok milyen unalmas egyedül… Minden kedvem elszáll az élettől.    
  Legszívesebben itt maradnék, azonban szeretnék egy helyet, ahol biztonságban érzem magam. Kerítéssel, a legjobb az lenne, ha falakkal tudnám körbekeríteni a saját kis birodalmam. Miért is ne? Valamit tennem kell, mi akadályoz egy veszélytelen, erős építmény megalkotásában? Már teljesen bele élem magam, amikor megüt a felismerés, mi az az egy tényező, ami megakadályoz a tervemben: nincs építőanyagom! Lemondva adok gyújtást az autónak, ami csodák csodájára, gond nélkül indul el. Túl szép ez, hogy igaz legyen. Rákényszerülök, hogy a közelben keressek magamnak egy szállást, mielőtt váratlanul baja esne a járműnek. Lassan haladok, ezen a környéken nehéz lesz lakóhelyet találnom, eddig az összesnél legyeskedtek a rothadók. Mi lenne tökéletes menedékhely? A saját házamnak nagy beton kerítése volt, és masszív falai, azt viszont elfoglalta pár bunkó, s fegyvert fogva rám tessékeltek ki. Erre felé van Louis lakása, talán próbálkozhatnék. Az ő hajléka is hasonló kaliberű, mint az enyém. Körülbelül háromtömbnyire lehet, erről az oldalról soha nem közelítettem meg a házát. Hozzám a másik irányban közelebb van.
  Hátra nézve látom, ahogy ezek a mocskok követnek. Gyorsítok, így egy-kettőre elérek Lou házához. Amennyiben a szerencsém még mostanra is kitart, ő is a bent lesz. Jól esne látni egy élő embert, és persze a legjobb barátod. Leparkolok, megpróbálom kinyitni a vaskaput, hogy be tudjak állni az autóval, de zárva van. Louis soha semmit sem bízott a véletlenre, a kapu udvarra néző felén lóg egy méretes lakat. Köszi, Lou. Nem maradt más, átmászok a kisajtón. Illedelmesen kopogok a bejárati ajtón, reménykedek benne, amennyiben valaki van bent, a telep birtokosa lesz az. Sajnos válasz nem érkezik, bekiabálni meg nem lenne előnyös, ezek az élősködők a hangra jönnek. Meglepődve lököm be az ajtót, nem létezik, hogy ez nyitva van, amikor minden máson csüng egy óriási lakat. Minden bizonnyal járt már itt valaki. Alaposan körbe nézek, minden a helyén van, csak a por csúnyít a kinézeten. Ez a srác tényleg akkora barom, hogy tárva-nyitva hagyta az ajtót? A konyhából semmi sem hiányzik az ételeket illetve. A szekrényét is átkutatom, pár ruhadarabon kívül minden meg van. Nem is sikerült ide eljutnia? Könnyeim marni kezdik a szemeimet, eddig időm sem volt elrendezni a gondolataimat, felmerülő kérdések sem fogalmazódtak meg a fejemben. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy a szeretteimen gondolkozzak. Mi lehet velük, hol vannak? Csak mentem előre. Férfihoz nem méltó sírás tör rám. Percekig itatom ez egereket, mikor sikerül összeszednem magam ismét a konyhába megyek. Hál’ istennek, ezen a helyen, ha csak kis ideig is biztonságban leszek. Először kis kell valami, amivel el tudom távolítani a lakatot. Flexel lenne a legkönnyebb, azt legalább már fogtam a kezemben. Akárhogy is, mindenek előtt, találnom kell egy másik lakatot, kulcsokkal együtt, ugyanis vissza kell majd zárnom a kaput, a rothadók ellen.
 
Nagy árat fizettem a lopott holmik, na meg persze az autóm behozataláért, de büszkén kijelenthetem, hogy megérte! Teljesen lefáradtam, másra sem vágyom csak egy pihentető alvásra. Itt végre kipihenhetem magamat, sokkal nyugodtabban hajtom álomra a fejem, mint odakinn egy idegen helyen. A kardom igaz odaveszett, amikor lecsendesednek és szétoszlanak a kint lévők, visszaszerzem. Hulla vagyok, rothadókat meghazudtoló módon vánszorgok át a fürdőbe. A piszkos ruháimat a padlóra ejtem, s beállok a zuhanyzóba. Reménykedve nyitom meg a meleg vizet, mire a forró folyadék elönt. Hamar elzárom, nem szeretnék pocsékolni egy cseppet sem belőle. Talán holnap megengedem magamnak ezt a luxust. Akkor tartok egy lazítós napot! Egyelőre, a hideg víz is megteszi, felüdítő, hogy ennyi idő után egyáltalán fürödhetek. Derekamon egy törölközővel hagyom el a szobát és törlöm szárazra hajam. Már így is hosszú, mi lesz később? Meg kellett volna fogadnom a többiek tanácsát és levágatni, bár ki gondolta volna, hogy ez lesz? Legfeljebb levágom magamnak. A hálóban kikeresek egy pizsamának való melegítőt és egy pólót. A nadrág a bokámig sem ér le, a felső szabályosan feszül, ám ez legyen a legnagyobb gondom. Az ágyra vetem magam, s közben megüti a szemem egy levél. Rögtön érte nyúlok és falni kezdem a sorokat.

Nem tudom valaha látni fogja-e ezt valaki, de azért leírom.
Utolsó esélyként Amerikába indultam, talán kedden. Nem vagyok benne biztos.
Ha, ismersz, tudod, hol van ott a lakásom, ahol tuti biztonságban leszek. Szóval oda megyek.
Ha, valahol keresik a gyógymódot az Amerika! Gyere utánam, ha van kedved!
Louis”

Görcsösen szorongatom a papírt, miért nem vitt magával semmit? Miért nem keresett? Ezek felesleges kérdések. Louis okos, éppen ezért nem írt címet. Ez az egy darab füzetlap, többet jelent, mint eddig bármi a világon. Tudta, hogy valaki megfogja találni, olyan ez, mint egy kincs!


Kommentbe írjatok neveket, kiknek a szemszögére lennétek kíváncsiak! Azokat fogom betenni a következő közvélemény-kutatásba! :)

6 megjegyzés:

  1. Szia! Nem gondoltam volna, hogy valaha olvasni fogok olyan blogot, amiben az 1D valamelyik tagja, pláne Harry Styles szerepel, de ezt is megértem, sőt tetszett(!!!) is. Baromi jó a sztori (TWD 4ever <3 ) és én még megnéznék pl egy (na jó, erre nem hiszem, hogy sok mindenki vevő lenne, sőt, de) egy Lukács Laci fanficet xD. Vagy vki olyat, aki nem ilyen selyemfiú, vmi kemény(ebb) rockert 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon örülök, hogy tetszik! :) Rendben, az ő neve is ott lesz a következő szavazásban :)
      Ölel: Olívia :)

      Törlés
  2. Szia!
    Én se hittem volna, hogy Haryy-s blogot fogok olvasni, de mivel a TWD-t imádom, így belekezdtem, és nem bántam meg. Már én is rengeteget gondolkodtam azon, hogy a sztárokkal mi lenne, ha kitörne a zombiapokalipszis. Egyébként szerintem én vagyok az egyetlen, aki magyar szinkronnal nézte a s orozatot. Nem járkálóknak, hanem kóborlóknak mondják őket magyarul. Harry Louis után fog menni Amerikába? Nem kötekedés, ne értsd félre, csak nem hiszem, hogy 3 hónap után még indítanának repülőket, meg lenne személyzet.
    Én róluk olvasnék szívesen a jövőben a blogodon: Alex Gaskarth (All Time Low énekese), Neymar (vagy uagzából bármelyik másik focista, de leginkább Ney), Avicii (vagy bármelyik másik DJ). De egy női szemszögre is kíváncsi lennék, mondjuk... Selena?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Én is szinkronosan néztem xdd Picit idegesített is, hogy nem járkálóknak hívják őket :(
      Itt csak egy hét telt el és Louis kocsival vágott neki az utazásának :) A nevek természetesen benne lesznek a szavazásban!
      Ölel: Olívia :)

      Törlés
  3. Szia!
    Végre egy ilyen blog,irtam egy kommentel is meg ajándékozlak.
    Maga a blog teljes összeségében: PERFECT. De teljes mértékben,soha nem láttam még a The Walking Dead-ot de ez a blog talán kényszeriteni fog hogy nézzem meg! Olivia köszönöm hogy irod a blogod!❤❤
    Crys,xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon köszönöm, eszméletlen ilyen kommenteket kapni! Ajánlom a sorozatot, eleinte én sem tudtam magam rávenni, hogy belekezdjek ebbe az öt évadba, de annyira magával ragadott, hogy volt egy teljes 24 óra (vagy több xdd) amikor ezt néztem, egyszerűen nem vettem észre magam! :DD
      Én köszönöm, hogy olvasod a blogot! :)
      Ölel: Olívia :)

      Törlés